minuszosnap

Hozott a vottasszon a nyomorkórházból, ahol a tanári munkája mellett hétvégenként dolgozik, egy műanyag tálka spenótot a takarékosság jegyében, jólesszazmég majd felzabálom, sütöttem is mellé valami aldis bélszínrolót vagy hármat és munkába indulás előtt az egészet beküldtem mint vécés néni a cikkcakkban huggyozót a hótiszta pisszoárhoz. Itt számítottam el magam, mert a külvárosi vonaton olyan rosszul lettem mint egy klasszikus ételmérgezett, a csatolt buszon már a mentők számán (104) gondolkoztam. Leszálltam a buszról, hajrá, 10 perc gyalog, de a testem megálljt parancsolt, az első utca menti bokorig elvánszorogtam – hálisten már sötét volt, képzeld el ezt nappal – és állat módra kifostam magamból a gyógyuló betegeknek szánt méregfőzeléket. A halálból visszatért megkönnyebbülésével tapogatódzva egy csodálatos fügebokor levelével tisztogattam alfelemet, tovább sietve munkahelyem felé, DE a fosási kényszer a gyaloglás hatására mégerősebben elkapott, és sikerült teligyaláznom a médin török Flash márkájú farmerem szárát! Már csak öt perc a munkahely, csak jussak el valahogy odáig. Berohantam, hálisten egy gondozottal se kellett találkoznom, ajtó bezár, nadrág kimos, egy szál törülközőben megkezdtem ügyeleti munkaidőmet. Háborgó lélekkel lepihentem a szolgálati heverőre, ami fél éve tele volt kiirthatatlan poloskákkal, több gázosító csapat sem bírt velük. Az evolúció szerencsétlen barnahátú napszámosa, polos, megvárja hogy elaludjak, előmászik a rejtekéből és a hozzá képest óriási alvó testen a megfelelő pontot kikeresve teliszívja magát a véremmel. Ez a kis szar tagolja be az idődet, mert ahogy megcsíp, a viszketéstől felébredsz. Két-három óránként idegesen vakaródzni kezdesz, felriadsz és próbálsz újra elaludni. A munka szabaddá tesz mongya a latiny. Amikor nyugdíj előtt pár hónappal ezek a vázolt életkörülményid, plusz egy magasművészetileg elismert de anyagilag negativisztikus zenekar énekes-szövegírója vagy, az életeddel való számvetés erősen a negatív tartományba leng ki. Mindenesetre az ételmérgezést kihevertem, haza is jutottam áldott munkahelyemről, úgyhogy fel a fajjal kedves olvasóim, ezzel tudom zárni soraimat.