A Vagon

” -Sé kézé, sé lábá, mégis bent ül_______
a kocsmábá’, mijaz? -Hát á törzsvendeg.”

___Ezt a szakállas viccet egy római taverna udvarán suttogta bizalmas tónusban a fülembe egy
portugál szőlőszedő vendégmunkás, a lehelletén érezhető fél liternyi grappa ellenére herceghalmi akcentussal. Mást nem is tudott magyarul, ezt a két mondatot egy Via Tartarese-n strichelő cigánykurvától tanulta, akihez rendszeresen járt. A portugál eltámolygott a WC felé, aminek az ajtaja elé sikerült kiraknia frutta di mare, ‘tenger gyümölcsei’ jellegű vacsoráját, nekem pedig eszembe jutott az egyik budapesti kedvenc sörözőm, a Közlekedési Múzeum mellett örökre lehorgonyzott öreg vasúti kocsi, a Vagon.
___Hírhedten jó a zsíroskenyér hagymával, messzi kerületekből zarándokolnak ide érte, tömöd a fejedbe
a karélyost, locsolod rá a csapolt Radebergert négyötvenért, ott ülsz a terebélyes városligeti fák alatt
a későtavaszi sötétben, körülleng a szorgos pincérnő kellemes bukéja, felejthetetlen! Ha veszed a fáradságot, felmászol a vaslépcsőn és beülsz a „kupéba”, a hatodik sligowitz után akár egy ötven évvel ezelőtt éppen Lökösházára befutó személyvonat büfékocsijában is érezheted magad, ahogy éppen rászundikáltál a ragadós pálinkatócsára, az állomás előtti váltók ritmusát pedig ügyesen szimulálja ivócimborád, a tagbaszakadt másfélmázsás seggfej, aki a záróra átlátszó ürügyén tőből szeretné jobb karodat kirángatni, vérben forgó szemekkel ébredsz, krákogva szidod a barom felmenőit, nem érted, hogy kerültél pont ebbe az időbe, aztán visszazökkensz, mint a Nohab dízel a tizenkettedik vágányra és mohó vigyorral még egy decit követelsz.
___Ha guide, legyen kövér: a városban van még egy pár hasonló sínen álló vendéglátó, állt egy a Körtéren is, emlékezetes villamoskocsi, végállomástól végállomásig lehetett vele száguldozni a sínre hegesztett kerekein, aztán a lepattant Kökin (Kőbánya-Kispest metróvégállomás) is árválkodik egy, ott még nem jártam, valahogy kiesik az esti fősodorból, a Vérmezőn a Délinél egy hosszabb vagon elegáns éttermi kocsiként adja el magát, hanyagolható helynek látszik, a Gazdagréti lakótelepen álló pullmannt pedig csak a sztrádáról befelé jövet messziről láttam.

Barcs Miklós______

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük