szocmoc

kihalt a nagybetű a klaviatúrából a munkahelyemen, egy utógondozó otthonban, pest külvárosában áll ez az emeletes családi ház, volt állami gondozottak laknak benne vagy tizenöten, és én vagyok az ügyeletes.
attila bejön az irodába, húsz éves, kissé zavart, gyors, kapkodó beszédű fiú, biztosít róla, hogy én vagyok a kedvenc nevelője, majd rátér arra, hogy éppen nincsen pénze, és mennyire éhes, próbálkozik, hogy le tud-e venni egy kis zsömlére-parizerre. ma nem megy neki. aztán elmondja, hogy a pákó milyen egy sárgalapos, mert átment egy nevelőotthon utógondozójába, ahol rögtön elkezdték verni és csicskáztatni. ő soha nem tenne ilyet, hogy csak úgy elmegy innen, mondja, itt szeretne nálunk lenni, te meg nem jársz az iskolába, mondom neki, üzente az igazgató, hogyha holnap sem mész be, kirúg. és akkor innen is el kell menned. bemegyek, biztos, hogy bemegyek, nem akarom ezt a helyet elcseszni, ösze fogom szedni magam, mondja úgy századszor nekem ezt a mondatot. nevelőszülőknél érte meg a tizennyolcadik évét, bigott keresztény családban, nevelőanyja erős lelki kényszert alkalmazva szorította rá a vallásosságra, attila akaratát darabokra törte ezzel a módszerrel, és ő függeni is kezdett tőle. hogy valahohyan szabaduljon ettől a fojtogató kényszertől, elkezdett csavarogni, a plázáknál csapódott oda társaságokhoz, akik bolti lopásból füvet és piát vettek, attilát figyelőnek használták, és ha rendőrségi ügy lett a lopásból, őt tolták előtérbe, hogy fedezzék magukat. így lett egy-két rendőrségi ügye, amikor ide került az utógondozóba, teljesen szétszórt, nem tud semmire hosszabban koncentrálni, egyszer beszélgettem vele a kisgyerekkoráról, azt mesélte, hogy 4-5 éves koráig az alkoholista apja egy disznóólban tartotta, és ha az anyja vagy a nővére segíteni próbált neki, mindnyájukat megverte. (kurvaéletbe ezt most írom bele, a fater rendszeresen meg is baszta rohhaggyonmeg)
most nyitott be zeki, a szomáliai menekült srác, kicsit tud magyarul, a folyamatos, 23 éve tartó háború elől menekült el mogadishu-ból, az apja felrobbant harmadmagával egy kisbuszban, gránátot dobtak rá, a családjával interneten beszélgetnek naponta. ő szokott néha mesélni az otthoni helyzetről, azt mondja, a fiatalok nagy része disszidál szomáliából a háború miatt.
sanyi cigány, én állítottam rá a számtógép-szerelésre, alkatrészekkel és telefonokkal üzletel, nagy családja van, a nővére gazdag kurva, drága autója van, és néha kölcsönad neki, ha megszorul. az anyja heroinista, időnként börtönben van, öccse megkapta a pénzét az állami gondozásból, egyből rácsaptak a vidéki, váci rokonok, amíg tart a pénze, vigyáznak rá és nagyon szeretni fogják. sanyi néha felhívja telefonon, ordítozik vele, hogy hogy lehet ilyen hülye, aztán csak legyint.
cimpi romániából jött, zenészcigány, esküvőkön zongorázik, nagyon értelmesen beszél, nagy ravaszdi, alaposan rá van szokva a fűre, rejtélyes utakon szerzi meg a napi adagra a pénzt. román papírjai vannak, egyszer igazoltatták és bevitték valamelyik rendőrkapitányságra, én mentettem ki telefonon. (aztán kurvaravaszul lenyúlt egy tizessel de leszarom 🙂  )
az utógondozóban tempósan cserélődnek a fiúk, van, aki albérletbe megy 24 éves korától, más a barátnőjéhez költözik, de már egyszer az is előfordult, hogy valaki hitelből vett minilakásba költözött ki. négy srácról készítettem egy mélyinterjú videót, nézd meg, ha érdekel.

litera.hu fasztuggyamikor