Gemenci háromszög —- erdei ballada —- írói forgatókönyv
írta: Barcs Miklós
1.jelenet – bevezetõ képsorok a helyszínrõl, a Duna, parti erdők –
A Duna…felvételek a folyóról, a falukról, hajnali köd gomolyog a vizek, a házak fölött, lassú, borongós képek. (közben a fõcím, zöld betûk) A folyam menti nagy erdõség. Partmenti füzesek, vízbe hajló nagy fák, titokzatosság, csend, nem természetfilm-felfogásban. Fokozatos mélyebbre-hatolás (zenével támogatott képek segítségével) a „köznapi” természetbe.(pl. a hajóról a naplemente, a Dunabogdányban felvett parti erdõ – a vízáramlás visszafelé, gemenci felvételek.) A következõ jelenetet kezdõ erdõszéli rét.
2. jelenet – vadászat a szigeten –
Az elõtérben rét, a háttérben erdõ, kb.2/3-1/3 arányban a képmezõn. A kamera rögzítve áll. Jobboldalról (mivel hátrafelé megyünk az idõben) lassan bejön a képbe a lovas kocsi, rajta a vadász és a kocsis. Szintetikus erdei zene. Lovak, kocsis, vadász egysége. A túlsó ló fújtató orrlyukáról a két ló fejére megy át a kamera.(itt már balról látjuk a lovakat) A kocsis feszült arca látszik (indulatok által vezérelt 25 éves ember vonásai), a kocsihajtásra koncentrál. A vadász (kis Jávor-bajusz, ravasz és gyanakvóan összehúzott, mindent észrevevõ szemek, 75 éves elöregedett donhuan) terpeszkedik a hátsó ülésen, elõtérben életlenül a kocsis jobb válla, törzse és fejének egy része a képben. Berek lába közé támasztva puska, szeme ide-oda jár az erdõben. Meglát valamit, lehelve szól elõre: – Szzzzzzz Jani! – A kocsis gyakorlott kézzel megállítja a lovakat. Csend, erdei hangokból szõtt zajzene, halkan roppanó ágak, váltakozva a fák között suhanó szarvasok, a vadász és egy szarvas szeme, feláll az öreg a fogatban, megint a fák törzsei látszanak, vállához emeli a távcsöves puskát, céloz, felhúzza a fegyvert és a lövés pillanatában a lovak épphogy érezhetõen megrántják a kocsit. A puska elsül, a lövés mellé talál. Fehérrel vége a jelenetnek.
3/a. jelenet – eközben a vadászháznál, istálló, udvar –
Margit az istállóban tehenet fej.(45 éves, testes asszony) A tejsugár ritmikus hangja hallatszik a fehér zománcvödörbõl. A kamera a vödörrõl indít, tiszta fehér képbõl és a tehén bal hátsó felétõl távolodik. Margit kövér háta, a feje és a tőgyet fejő keze látszik. Fejés közben alig hallhatóan dúdolja-énekli a tejsugár ritmusára:
– Ott árulják a jó tejet / fekve fejik a tehenet… –
eközben a kamera kézre-tõgyre vált. Az arca még nem látszik. Békés istállóhangulat.
3/b. jelenet – a fogat megérkezik, istálló, udvar –
A helyszín még mindig az istálló, az udvarról szekérzörgés, ordítozás hallatszik. Az istállóban kialakult harmóniát az udvari káosz váltja fel. A fogat az udvar közepén áll, Berek és Jani az elhibázott lövésen veszekszik, Jani a lovakat rángatja a kötõfékjüknél fogva, fapapuccsal veri az orrukat és szitkozódik:
– A picike úristenedet te! rángatsz-e még!? – (tá-ti-ti-tá hangsúllyal)
Disznók, tyúkok szaladgálnak a háttérben, általános a felfordulás. Berek (ordít):
– Hát meg se tudod tartani a büdös lovaidat!? Há’ millyen kocsis vagy te? –
Jani (halkabban visszakiabál):
– Maga meg hol szerezte ezeket a cirkuszi lovakat, idomíccsa vissza õket a rendesbe, ha tudja! –
B.: – Nem én szereztem, Jani! tudod hogy nem én! mindenki ilyent kapott a vadgazdaságba’ ! Arra hogy ne ráncsák a kocsit, nem tudod megtanittani üket, há’ milyen kocsis vagy, te baromállat?! – (halkan kezdi újra, beszéd közben jön rá, hogy minek magyarázkodik, hiszen õ a fõnök, a hangja folyamatosan emelkedik, kötekedõ üvöltésbe csap át, öreg szarvasbika a fiatalhoz. Jani lapít, nem szól vissza, de megjegyezte magának a lehordást. Indulatos pillantás, lopva. A vadászné abbahagyja a fejést és hátra néz a nyitott istállóajtó felé. (Enyhén kifejezéstelen, kissé merev tekintet.)
Margit (magában):
– Mi van má’ ? Megint veszekednek. –
a kép sárga szalmaszínbe tûnik át, a következõ jelenet hidegebb õszi napfénysárgából indít.
4. jelenet – reggel a vadászháznál –
Hajnalodik. A vadászház ablaka kinyílik, kövér, 40 körüli borzas asszony hajol ki rajta. A Margit. Csipkés fehér hálóingben van, tekintélyes méretû mellei vidáman bólintanak jóreggelt az udvarra.
– Jani! – kiabál álmosan. – Behajtottad mán a teheneket? Mingyá’ fejnöm kell! Megdaráltad a kukoricát? Megetetted a disznókat? Attá’ a csirkéknek? – (nem igazi számonkérés, inkább évõdés, alig észrevehetõ hangsúllyal)
– Nénémasszony – szól a Jancsi, eltérül-fordul a kukoricagórétól, felpillant a csábos vadásznéra.
– Nem sok ez má’ korán reggel egy ilyen tüdõre nekem? – Rögvest beszólok az uramnak! – A házból horkolás hallatszik. Reggeli békesség, napfényes zöld áttûnés.
5. jelenet – Berek ballag az erdõben –
Berek szokásos ellenõrzõ körútját végzi, puskával a vállán. Idegen be nem teheti a lábát a rezervátumba, és egy vadásznak mindenrõl tudnia kell a területén. Ennek meg kell látszania a járásán, a mozdulatain. De lassacskán feloldódnak és elpárolognak belõle a lelkét felzaklató indulatok, a szereppányva meglazul, Berek lassan eggyé válik az erdõvel. Az õ szemével látja a kamera az õszi erdõt, a sárga lombon átszûrõdõ napfényt, a fény és árnyék játékát. (Itt erdei zajból szûrt zene, a környezet felel a lelkiállapotra.)
6. jelenet – Jani és Margit kettõse a vadászház lépcsõjén –
(ritkán néznek egymásra, inkább halkan maguk elé beszélnek, mintha egyszerre a másikkal és önmagukkal is társalognának)
Margit ül a vadászház lépcsõjén, és krumplit pucol. Szoknyája szolidan felcsúszva, kivillan a térde fölött hurkává sodort barna harisnya…a Jani veszte. Margit alatt két lépcsõfokkal ül Jani, lopva gyönyörködik a vadásznéban, csendesen beszélgetnek. Jani tréfásan:
– Hogy gondolja nénémasszony, hát fog-e máma a Pista bá’ rabsicot? –
Margit pucolja a krumplit, halkan, bizalmas hangon válaszol:
– Ugyan nem talál az ilyenkor hétközbe’ még turistát se. Nincs mirajtunk kivül senki az egész szigeten.(csak kimondta, a következõ mondattal gyorsan terel, amivel ravaszul feldühíti az indulatos természetû Janit.) Még a bajai motorcsónakos röndérek is csak hétvégin akcióznak. –
– Csak jöjjenek megint errefelé, most elkapjuk a grabancukat, ad nekik a Pista bá( , géppisztollyal lövöldözni a vaddisznót! – szól harciasan Jani. Margit csillapítóan:
– Hanem hallod-e, te Jani! Láttalak ám a múlt vasárnap, nagyon sürgölõdtél a Joli szoknyája körül. Még a templomból kijövet is magad elé erisztetted! –
Jani csillapodik is, kicsit szégyenkezve felel:
– Nénémasszony, ne fárasszon, aprók nekem azok a libák a faluban. A bor is annál jobb, minél régebbi. –
Jelentõségteljesen Margitra pillant, a menyecske zavarában rákiált a legközelebbi háziállatra (disznóra):
– Hüccs te büdös! Nem mész onnan! – (malac röffent, odébbfut)
7. jelenet – este a vadászháznál, udvar, istálló, konyha –
Alkonyodik, Jani beköti a lovakat az istállóba, szuszogás, a lovak párálló háta, esti csend, nyugalom. Berek és Margit a konyhában beszélgetnek. Pista bá( Csanádon bekerített egy menyecskét. – Te Berek, hát már a Dunán át is azt kell hallanom, hogy megszorítottad a Rózsit?! Nem tudsz féket rakni a ronda természetedre? – mondja Margit.
– Asszony, (a hangsúly a hátsó szótagon, felemelve) csönd legyen, azt mondjad, mit fõztél vacsorára. – szól Berek.
– Mit, mit, Pistám, hát finom szarvaspörköltet nokellivel ( a kedvencedet, te disznó!). –
Tesz-vesz Margit a konyhában, rotyogó pörkölt közelrõl, konyhai képek. Egyszer csak gondol egyet, azt mondja az urának:
– Te, Berek, hívjad már be vacsorára azt az árva kocsisgyereket. Egész nap lót-fut, gürcöl neked, te meg csak folyton szapulod…- majd az ura kapzsiságára számítva:
– Szóltál neki egyszer is, hogy itt van ez a tányér pörkölt, ne, egyél büdös? –
(fontos a párbeszéd ritmusa és a mondatok közötti szünetek, ráérõsen csordogál a társalgás)
– Van annak a gazdaságtól rendes fizetése, tud az venni magának, ha megéhezik… Ott az a rengeteg állat az udvarban, mi kukorica, széna, zab kell annak csak egy hétre számolva? Még a tetves kocsist is én etessem? – odapillant az asszonyra, azt gondolja, hogy ha ebben az apróságban enged neki, máskor keményíthet.
– Na, bassza kutya, híjad be vacsorálni! – egyezik bele. Margit tovább tevékenykedik, majd kinyitja a konyhaajtót, és kikiabál a sötétbe:
– Janííí! Janííí! –
Berek az asztalnál ülve összerezzen az éles hang hallatán. Kisvártatva kopognak, a vadász kikiált:
– Bújj be! – és belép Jani. A fején szürke mûszõrme usánka (gyorsan lekapja),bekecset, kék munkásnadrágot, gumicsizmát visel.
– Megtörölted a csimmádat?! – tréfálkozik Berek – Be ne sarazz ide! Margit nénéd egész nap csak takarit. Ragyog is minden, igaz-e bogárkám? – nyalint egyet az asszony felé. A vadászné hátra- fordul a tûzhelytõl:
– Mindjárt kész a vacsora, Pittám, töcs egy kis étvágycsinálót mindenkinek, hogy jobban csússzon az a pörkölt! –
– Eriggyé( Janikám, ott van a kisüsti a kredencben a polcon. – A Jancsi feláll, a szokatlan helyzettõl elfogódottan odamegy a kredenchez, kiveszi a pálinkát és leteszi az asztalra.
– Na itt van, Pista bá(! – Berek hátranyúl az üvegért, kihúzza a dugóját, és leteszi az asztalra. Margit elõvesz három stampedlit, tölt. Szó nélkül bedöntik, halkan krákognak. Azután esznek, kanalaznak csöndben, hármasban. Koccanások, evészajok, konyhaképek.
8. jelenet – a TV elõtt –
A kanapén középen Berek, jobbján Margit, balján Jani, a kamera szembõl, a TV tetejérõl. Kékes fényben ázva bámulják a (fekete-fehér) képernyõt. Vers mindenkinek. (hang-kép-szignál) Alfred Jarry: Keringõ c. versét (ford.: Weöres S.) szavalja el egy versmondó. A filmben a vers hosszúsága miatt csak részletek láthatóak-hallhatóak. Miközben a vers megy, egy-egy pillanatra látszik a szereplõk arca, elõször unalom, orrpiszkálás, a vers végére a közömbösségen átütõ lanyha figyelem.
– Micsoda baromság! – ásít egy nagyot Berek – Nézzed csak meg a mûsort, Margitkám, hátha lesz még valami érdekes ezután! –
– Pista bá(, nehogy tévézzünk már, hoztam a nénéméktõl egy kis kóstolót a tavalyi vörösbõl egy flakonnal. – szól Jani.
– Na, ha hoztál, akkor igyunk is valamit, ne csak hiába teljen el a nap – így Berek.
9. jelenet – a konyhában –
Az asztal sarkánál ül Berek és Jani (mint a próbafelv. Majorosnál), iszogatnak. Az ivás fázisai, groteszk mimika, elhúzott, részeg képek, 2-3 percnél nem hosszabbak, a megfontolt fogyasztás színlelésétõl a nyílt vedelésig. Folyamatos beszéd nincs, csak részeg indulatszavak. Jani fiatal szervezete tovább bírja, Berek a széken hátradõlve, kalapjával az arcán elhortyint.
1O. jelenet – Margit és Jani kettõse, istálló –
Jani a lovakat eteti, Margit nézi, beszélgetnek. A kocsis szénavillázás közben így udvarol a vadásznénak:
– Nekem ne hazudják közösen azt az oroszok meg az amerikaiak, hogy fenn voltak a holdon! Ezt direkt nekem találták ki, de én akkor se hiszem, ha egy hétig bemondják a rádióba. – Margitnak tetszik a felindult beszéd, lelkendezik:
– Ugy ugy, jól is mondja Jancsikám! Ugy is van! Ugy is van! – szerelmes pillantást vet Janira, (itt a szem fontos) aki viszonzásul bevonja a szénába.
– Gyüjjék csak, Margitkám, gyüjjön csak ide! – így a Jani.
– Nem lehet, ne tedd esztet Jani… – szabódik Margit, de megy. Jani állva hágja a vadásznét, aki a szénában fekszik a hátán. (A kamera a harisnyahurkáról indul, egész képre érkezik.) Rövid kép, feszült zene (zablalánc-csörgésbõl, szalmazizegésbõl, istálló-hangokból a villanykörte zúgásába megy át). Az istállóban félhomály van, 25-ös izzó világít, a jelenet végén a kamera ráközelít, a körte kipukkad. Feketébõl indul a következõ jelenet.
11. jelenet – 2. reggeli jelenet, hálószoba –
Berek alvó arcáról indul a kamera, vekkeróra-ketyegéses ébredés, mellette üres az ágy, Margit már a konyhában tesz-vesz. Valami homályosan rémlik a vadásznak a tegnap estérõl, „megszimatolja”, hogy nincs minden rendben. Margit bejön a hálószobába, a másnapos Bereket ápolja, nem korholja, bûn- tudatosan sürög-forog körülötte, borogatást rak a homlokára. A nagy vadász az ágy szélén ül, és nyöszörög.
– Sebaj, Pittám, csinálok én neked délire egy jó kis kocsonnyát…attól meggyógyulsz. – így Margit, és visszamegy a konyhába. A vadász fejérõl közeli, megviselt, piros, másnapos arc. Halkan mormog maga elé, Jáger-kezeslábasban.
– A büdös Jani bora…mit csináltak ezek, mikor lealudtam…? – (közelkép a vérágas szemeirõl és a homlokáról, a kamera alá néz)
12. jelenet – Jani részegen fetreng szerelmi bánatában a kertek alatt –
A kocsis ül egy fa tövében, üveg pálinka a kezében, a tegnapi eseményeken töri a fejét, közben halkan énekelget az õszi napsütésben.
– A buszvezetõnek / vörös a macája
elöl áll a buszban / rézdrót a bukszája…-
Maga elé mered, mint az elõzõ jelenetben Berek, de az egész (ülõ) alak látszik a képen. Pirosba áttûnés, a halászlé színében folytatódik a köv. jelenet.
13. jelenet – halászléfõzés –
Rotyogó halászlérõl indul, Berek készíti nagy szakértelemmel a vadászház udvarán. A kondér alatti tûz látványa. Passzív képek, kevés történés, itt fordul át a sztori a második (utolsó) szakaszba. Fõzés – elmélkedés. A kocsis jön az istálló felõl, beleszimatol a levegõbe, tûnne el a szobája felé, ki a vadász látószögébõl.
– Kettõt jobbra, egyet balra, ugye, Jani, mint a huszároknál! – szól oda Berek.
– Mirõl beszél, Pista bá’ ? – kérdez vissza bûntudatosan Jani.
– Azt te tudod a legjobban… – mondja halkan Berek, és rakja a fát a bogrács alá. A konyhában a vadász és a felesége némán kanalazzák a hallevest, a kocsis a szobájában a térdére rakott tányérból eszik, kézbõl töri hozzá a kenyeret. Berek beszól az ajtón:
– Na fogjál be, Janikám! –
14. jelenet – fogat az erdõben II. –
Megy a lovas kocsi az erdõben, a kép a film elejére emlékeztet. Berek ül a hátsó ülésen, kezében a puska, halkan – látszólag mellékesen – odaszól a kocsisnak az elsõ ülésre:
– Hát elkaptad a Margitot, Jani. – Nem kérdés, nem dühös számonkérés, fenyegetõen nyugodt megállapítás. A kocsis a nyakát behúzva ül a bakon, füleli, hogy a vadász felhúzza-e a puskát, válaszolni nem mer, meredten figyeli a lovak háta fölött az utat. A vadász arcából kegyetlen héjatekintet száll a kocsis tarkójára, felhúzza a puskáját, (itt a szünetek hossza fontos) és elsüti a levegõbe. A lovak megiramodnak, a fogat kiszalad a képbõl. A lövés visszhangzik az erdõ felett.
15. jelenet – asszonyverés a hálószobában –
Berek beszorította Margitot a hálószobába.
– Margit, te kurva, hol van a te helyed?!…hát hol a te helyed… – ezt ismételgeti tanácstalanul, és üti Margitot, tángálja, ahol csak éri. Az szótlan daccal tûri, – ezen túl kell esni, gondolja. Aztán Berek leteperi az asszonyt az ágyra és „megerõszakolja”, a kényszer átcsúszik egy kétségbeesett búcsú- kefélésbe.
16. jelenet – a túlparti csárdában –
Berek vadász és Jani kocsis dorbézolnak a csárdában, a többi asztalnál elszórtan üldögélnek, egy cigányzenekar húzza.(egyedül ülõ és ketten-hárman beszélgetõ emberek a szomszéd asztaloknál, aztán Berek és Jani asztala látszik) Fõnök és beosztott keményen huzakodnak, a tét az asszony a vízen túl. Egymással szemben ülnek, bort isznak, szidják, hibáztatják egymást, dalversenyt rendeznek. Berek kezdi:
– téjeszelnök ha bemegy a kocsmába /
harminc felest belegyaláz magába /
elalszik az olajkályha tetejin /
megolvad a mübürkalap a fejin…-
Jani folytatja:
– salabakter ha bemegy a kocsmába /
harminc felest belegyaláz magába /
elalszik a vasuti sin tetejin /
átsuhan a dizelmozdony a fejin…-
(a szereplõk egyenesen a kamerába énekelnek)
A dalverseny után verekedésre készülnek, a többiek szétválasztják õket. A cigányzenekar rázendít egy békéltetõ számra, (Bögre bögre zsíros bögre(. A prímás a fülükbe húzza, együtt (hamisan) éneklik:
– Bögre bögre zsíros bögre / a hasam nincs rég megtöltve
Feleségem csinálj egy kis nokedlit
Bögre bögre zsíros bögre / addig nem ülsz te a szögre
Amíg nem fõzöl nékem egy fazéknyit…-
A kocsmából áttûnik a kép a vadászház hálószobájába.
17. jelenet – a vadászné a hálószobában –
A szigeten az asszony választ, Berek, az öregember dunnáját dühödten porolja, ezalatt a kocsis kamrájában a szerszámok ugyanarra a ritmusra lassan eldõlnek.
18. jelenet – a kamrában –
A kocsis és a vadászné egymás kezét fogva szótlanul ülnek az ágy szélén. Az ajtó nyitva, kinn a sötétségben zuhog az esõ. A részeg és elszánt Jani kiröffint Margit elé egy papírszázast, amin jól látszik a babáját magához szorító, a viharon átszáguldó kocsis – felhívás a szökésre. Felállnak és kimennek az ajtón.
19. jelenet – a szöktetés –
Jani rabolja Margitot lovas kocsin az esõs, villámfényes éjszakai erdõn át. (lehetõség szerint a régi papírszázason látható kép nyomán)
20. jelenet – magány –
Berek erejét vesztve, megöregedve, magábaroskadva ül az ágyon az üres vadászház félhomályos hálószobájában, a fejét tenyerébe hajtva.
Vége