Egy éjszaka Mekkában
keleti mese


___...elkaptam a mullahot, elkaptam a lángoló szemű fanatikus vén hülyét, és addig vertem, vertem és vertem bele azt az idegesítően ostoba, kopasz, vörös fejét a kőbe, az ő nagy, szent kövébe, amíg bele nem kábult a disznója! És ütöttem a tűző napon, ahol csak értem, de egyszerre meghallottam az udvaron át közeledő felháborodott tömeg zaját. Menekülésre fogtam a dolgot, ezért kieresztettem a kezeim közül az összevert seggfejet, elosontam a nagymecsetből és felszívódtam egy sikátorban.
___Déli verőfényből nagyon hirtelen lett éjszaka. Mekka éjjel csöndes kis sivatagi porfészek. Teveordítozás és zarándokhortyogás függönye mögül hallatszik ki gyengén a városka igazi hangja. Síppal, dobbal, nádihegedűvel fogják itt a ritka vendéget.
___Halkan osontam a keskeny utcákon, pizsamaburnuszom alatt az önvédelmi géppityuval. Melyik terecskén lehet az a csehó, ahová megbeszéltem a találkozót? Melyik gyöngyfüggönyös hátsószobában vár rám megmentőm, a szalonnás hátú, szépséges török bögre? Sietni kezdtem, mert a szomszéd sikátorból felhangzott üldözőimnek, a mullah dühös szolgáinak ordítozása, olyasformán hallatszott, mintha egy magnón visszafelé játszanád le magadnak a hétórási híreket. Sietnem kellett, hogy a bőrömet mentsem. Lépésritmust váltottam, csak lazán, feltűnésmentesen, mint otthon. A rohadt 7-8 kilós géppityu járás közben ütemesen csapkodta az oldalamat. Elfáradva, elbizonytalanodva ténferegtem az idegen világvallás fovárosának szúette régi, de elektronyos-büdösen újdonatos szagú - mint amikor beleszippantasz egy működő számítógép belsejébe - sikátoraiban.
___Megtaláltak! A szemközti utcából csikorogva száguldott ki felém a piros BMW. Villámgyorsan töltöttem csőre, kapásiból lőttem is, ki a burnuszon keresztül. A szemberohanó verda szélvédőjén át legalább tizenöt darazsat nyomtam bele a safjor mellkasába! A gép táncolt kicsit, aztán szépen nekiröppent a falnak. Robbanás, vörös lángpiramis, égésszag. Allah szolgája rövid úton húzott fel a Paradicsomba.
___ Berohantam az első sikátorba, végigszaladtam rajta, és ott találtam magam a kis téren, a bár előtt, ahová Lajlával, a török bögrével megbeszéltem. Betértem az ajtón. Szerencsém volt, golyószaggatta leplem nem keltett feltűnést a disznómód bearakozott vendégek között. Észrevétlenül siettem a hátsó szoba felé. Félrehajtottam a sűrű gyöngyfüggönyt és megláttam Lajlát. Egy kis asztalra dőlve aludt, félig háttal nekem, sűrű fekete haja a csípőjéig omlott. Álmában megérezte, hogy valaki nézi, fölébredt és felém fordult. Átható mecsetkék pillantással a szemembe nézett, és azt kérdezte:
__- Elintézted, efendi? -
__- Összevertem a büdöst, ahogy megérdemelte - feleltem neki - és most kérem a jutalmam, Lajla! - Végigmért, észrevette a szétlőtt pizsamát.
__- Köszönöm neked, gyaur - mondta, szemérmesen sóhajtott egyet, letérdelt elém, és a golyóütötte lyukon hozzáértő módon, bátran és lassan leszívott abban a koszos, ezeréves Mekka-külvárosi kis kocsma-hátsóteremben. Egy pillanatra elérzékenyültem.
___A mullah lassan magához tért a téli Kába-kő mellett, ahol otthagytam vérbe-szarba fekve, és nagyon ideges lett, látva a helyzetet. Füttyöngetni kezdett a kövér, szakállas torzpofa, a hangra hangyaként rajzottak elő a burnuszos katonák a semmiből. De már nem találhattak rám, Lajla hálózatának segítségével gyorsan kijutottam az országból, és hat órával később már egy Abu Dhabi-ból Európába tartó repülőgép fedélzetén ültem.

Barcs Miklós 1997(!)

 

novellák főoldal